23. Befejezõ rész :)

Június 1. Kedd.

Minden bonyolúlt. Egész éjjel sírtam és gondolkoztam. Nem tudom mi lesz, ha nagyiéknál nyaralok. Vagyis tudom egész nyáron távol leszek Ericktõl és a többiektõl.
Furcsa, de az egész éjjelen át tartó gondolkodás után megnyugodtam és nem is vagyok már annyira megrémûlve attól, hogy Ericket itt haggyam. Nem tudom mi van velem.
 Ma reggel korán felébredtem, és annak ellenére,  hogy nagyon keveset aludtam mégis tele voltam energiával. Erick a kapunk elõtt várt és nyugodtan sétálva mentünk az iskola felé. Egyszerû napom volt, Erickkel átbeszéltünk mindent, és nemsokára indulok nagyiékhoz, Erick nélkül. Ragaszkodásik szeretem õt, és õ is így érez irántam. Pont ezért lesz jó ez így! 
~VÉGE~

/Szerintem mára már senki sem olvassa ezt a blogot! Meg is értem :) Muszáj volt befejezzem, mivel nem szeretek semmit sem félbe hagyni. Valójában, már azt sem tudom,  hogy mi volt az elõzõ részben, de nem is baj! Köszönet azoknak, akik miatt érdemes volt írni, :) és bocsánat kérés is egyben :D/ *Rea..:)

22.Egyszer fent, egyszer lent.

Május 31. Hétfõ

/Sziasztook.:) jó hosszú idõ után itt egy újabb részecske:D Nem nevezem résznek, mert eléggé rövid lett.:) Amúgy köszönöm a +5400 kattintást a blogomon.♥. Továbbá a 12 feliratkozót.:) Remélem lesztek még többen is.:) Jó olvasást, majd még jelentkezem. És ne felejtsetek el kommentelni!!:)/

Május utolsó napja és az iskolai év utolsó hete. 
 Reggel a kelleténél korábban keltem, így volt idõm mindenre. Negyed nyolckor már kész is voltam. Szóltam Martinnak, hogy ma nem vele megyek suliba, majd a telefonom elvétele után el is indultam. Erickel megbeszéltük, hogy a parkban találkozunk. Mikor megérkeztem már ott volt.
-Szia.-köszöntött egy gyengéd csókkal.
-Szia.-mondtam és szorosan hozzábújtam. Annyira hiányzott már az ölelése, a csókjai, az illata..Nem értem mire vártam. Felesleges volt. És sajnos erre csak akkor jöttem rá, mikor majdnem elveszítettem.
-Indulunk?-kérdezte nyolc elõtt tíz perccel.
-Menjünk.-egyeztem belé, mert annak ellenére, hogy már nincs tanítás, jobb pontosan beérni a suliba.
 Elsõ órára az ofõ jött be. Nagyon mosolygott így hétfõn reggel. Aztán kiderült, hogy mosolyának oka mi vagyunk. Mármint az osztály. Elmondta, hogy nagyon büszke ránk, és arra is, hogy a mi osztályunkat kapta. Szerintem, ha ki ne csengessenek, még könnyezni is kezdett volna.
 Hamar eltelt a négy óra, mit a suliba kellett töltenünk. A csajokkal megbeszéltük, hogy beülünk valahova.
-Oké, mehetünk, csak elõbb elugrok a mosdóba, meg addig szóljatok a fiúknak.-mondtam, és már ott sem voltam. Mikor beléptem a mosdóba, meg is akartam térni. Ugyanis volt olyan szerencsém, olyankor menni, hogy pont Nicoleba futottam. Végül nem tértem meg. Bementem és terveim szerint kezet mostam. Akartam kifele indulni, mikor Nicole hozzám szólt.
-Nocsak..itt van Kíra. Ha jól hallottam újra együtt vagy Erikel!?! vagy talán tévedek?-kérdezte cinikusan.
-Nem tévedsz.-jelentettem ki.-És most, ha megbocsájtasz Erick épen rám vár.-mondtam, és elindultam. Hallottam, ahogy Nicole elküld "kissé melegebb" helyekre, de nem nagyon foglalkoztam vele. Eldöntöttem, hogy már nem engedem, hogy elválasszon Ericktõl. És ez így is lesz!
-Mehetünk.-mondtam, mikor kiértem, majd megfogtam Erick kezét és mind a tizenketten elindultunk. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy miért van az, hogy nagyon sok szomorú ember van? Ez meg onnan tűnt fel, hogy én nagyon boldog vagyok. Hisz egyre több barátom van. Év elején Hope volt a legjobb barátnõm,persze most is az, de a többiek is lettek olyan jó barátnõk mint õ. A társaságunkon végig nézve olyanok kavarogtak a fejembe, hogy Réka és Chad olyan csendesek voltak, sokszor alig vettük észre õket, most meg velük is nagyon jóba vagyunk. Leo õ az "új" fiú, aki mivel év közben jött szerintem nem is gondolta volna, hogy ennyi barátja lesz. Carl, aki habár felsõs, de õ is hozzánk tartozik, mivel Hope barátja. És az állandó 'tagok': Hope, Nessa, Viki, én, Tomi, Dani és Erick, aki nem mellesleg a barátom (!!). Soha nem gondoltam, hogy egy ilyen jó társasának lehet a tagja. És nagyon boldog vagyok.
 A hosszú gondolkodás menetemet Hope sikítása szakítottam meg.
-Hééé. Menjünk hintázni.-ugrándozott.
-Azt minek? Nem vagyunk hat évesek.-szólta le azonnal Tomi. 
-Jó, de attól még mehetünk, hisz nem csak a kicsik hintáznak.-érvelt saját igaza mellett. Végül elmentünk hintázni.
 Jó is volt kikapcsolódni. Erick kezét szorongatva ülni, állni, menni, élni. Csókjaitól majd' elájulni, ölelésébe beleremegni, hintázni...
Mondhatnám, hogy nagyon jó napom volt...De sajnos ez nem így van.
Ugyanis milyent hazaértem anyáék elrontották ezt a tökéletes napot.
 A házba belépve láttam,hogy mindenki egytõl-egyig a nappaliban van.
-Sziasztok.-köszöntem oda nekik.
-Szia Chiara.-köszönt anya. Jó, hogy jössz, beszélnünk kell.-kezdte. Nagyon meglepõdtem, hogy mit akar mondani. Leültem az egyik fotelbe és türelmesen hallgattam.
-A nyári szünetrõl van szó. Közösen eldöntöttük, hogy nagyiékhoz utaztok és egész nyáron ott lesztek.-mondta teljes nyugodtsággal. Nekem meg egybõl Erick jutott eszembe. Mi lesz így velünk, egész nyáron nem látom majd..
 Nem szóltam semmit, nem is kérdeztek..csak csendben felvonultam a szobámba és gondolkodtam, majd az este eljöttével álomba sírtam magam...

21.Bonyolúlt.

Május 28. Péntek.

/Sziiasztok.:) Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom. Amit soha nem szerettem egy blogban sem, most azt a hibát követtem el. Megígértem és nem hoztam idõben az új részt. Rosszul is érzem magam ezért.:/ Na de..mostanra valahogy megírtam. És jó olvasást nektek.:) xx [remélem nem okozok több csalódást], még egyszer bocsánat.:D)

Végre hétvége. Most már igazán nyárias hangulat van, nem csak a levegőben, hanem a suliban is. Már mindenből lezártak, igazából nincs is tanítás, csak be kell járni egészen az év záróig, ami jövõ pénteken lesz. Tehát egy hét múlva. 

 A nagyiék még mindig itt vannak. Az is kiderült, hogy miért maradtak eddig. Egyrészt azért, mert velünk jobban telt nekik, mint nélkülünk és még azért is, mert a nyár elején plusz három fõvel akarnak visszatérni Magyarországra. Igen. Martin, Pauline és én is velük megyünk. Tehát egy egész nyár Párizs nélkül, barátok nélkül, anyáék nélkül és Erick nélkül. Akivel úgy vagyok, hogy legszívesebben odarohannék hozzá és szétölelgetném, meg ilyesmi. De nem. Nem tudom miért, de nem csinálom ezt. Sokszor tudatta velem az elmúlt hét alatt, hogy õt ez egyáltalán nem zavarná, sõt...de nem tudom miért nem megy. Inkább bámulom az udvar túloldaláról, minthogy odamennék. Nem baj, megleszek Erick nélkül, vagy nem. Nem tudom. Valamiért olyan semmilyen érzésem van. És kezdem úgy érezni, hogy amit Erick iránt érzek az már nem szerelem, vagy hasonlók, hanem ragaszkodás és nagyon-nagyon erõs szeretet. Tényleg kicsit zavaros az egész.

 Ma reggel olyan "boldog vagyok, jaa mégsem" hangulatban ébredtem. Elkészültem és Martinnal együtt el is indultunk.

-Te törpe. Nem tudom mi van Erickel, de inkább békülj ki vele, mert folyton zaklat, hogy mi van veled. És kezd sok lenni.-mondta Martin nem sokkal indulás után.
-Tessék?-kérdeztem döbbenten.
-Igen folyton írogat nekem, hogy "hogy van Chiara?", "Mit csinál Chiara?" sötöbö, sötöbö.-mondta gúnyolódva.
-Jó, megmondom hagyja abba.
-Csak egyet nem értek, õ odavan érted te meg hasonlóan, akkor mire vársz törpe? Lecsapják a kezedrõl.-mondta Martin, és igaza is volt.
-Nem tudom.-mondtam szomorúan.
-Elintézem én.-mondta, majd gyorsabban kezdett lépni. Annyira, hogy én már szinte futtam mellette. Végül lelassítottam, és láttam, hogy Martin egyre jobban távolodik.
 A sulihoz érve láttam, hogy csak néhány diák állt kint. Mivel két perc volt csengetésig.
Indultam be az ajtón, mikor valaki megfogta a kezem és visszahûzott. Mikor megfordultam Erickel találtam szembe magam. Semmit sem szólt egyszerûen csak megcsókolt!. Nem taszítottam el. Viszonoztam a csókját, mely egyszerre volt szenvedélyes és mégis gyengéd. 
-Bocsáss már meg. Szeretlek, és én est nem bírom már tovább.-mondta, és látszott rajta, hogy nagyon elege van.
-Már rég megbocsájtottam, és tudod, hogy én is szeretlek, de még várnunk kell..-mondtam.
-Várni. Mindig ezt mondod. Csak az a baj, hogy nem értem mire?-kérdezte.-Tudod mit, várjál.-mondta elcsuklott hangon.-Várj csak.-ismételte önmagát.-De én többet nem futok utánad!-mondta, majd bement. A sírás határán álltam, de mivel csengettek valahogy visszatartottam a sírást és lehajtott fejjel bementem az osztályba. Erick nem volt bent.
 Eltelt az elsõ óra, de semmire nem tudtam figyelni. Egy folytában Erick szavai kavarogtak a fejemben. Szünetre sem mentem ki. És ez így ment végig egész nap. A csajok sejtették, hogy mi bajom lehet. Így nem is kérdezõsködtek. Ezért amúgy örök hála nekük, mert ha a reggel történtekről kellett volna beszélnem biztos, hogy elsírom magam.
 Kettõkór csengetés után csendben felálltam a helyemrõl, összecsomagoltam és semmi szó nélkül elindultam haza. Mikor kiléptem az iskolából láttam egy fiút, aki háttal állt nekem. Úgy láttam, mintha Erick lenne így odakiáltottam neki. Nem õ volt. Dávid volt egy X. A.-s tanuló.
 Mikor hazaértem senki nem volt otthon. Nem is nagyon bántam. Felmentem a szobámba, végigfeküdtem az ágyamon és elkezdtem sírni. Sok minden kavargott bennem. Az egész Erickes ügy. Már mióta szerelmes vagyok belé, és most mikor észre vesz és kiderül, hogy õ is szeret én szúrom el az egészet. És már késõ bármit is helyrehozni.
 Fél hétig gondolkoztam ezen, mikor eszembejutott, hogy talán mégsem késõ megbeszélni és rendbe hozni a dolgokat. Gondoltam egyet, majd elindultam Erickhez.  A könnyeim még mindig potyogtak, és alig láttam tõlük. Mikor Erickékhez értem gyorsan bekopogtam. Az anyukája nyitott ajtót.
-Chiara! Mi történt?-kérdezte megelpõdve.
-Csókolom, Erick itthon van?-kérdeztem szipogva. 
-Persze, menj csak be hozzá, ott van a szobájában.-mutatott Erick szaobája felé.
Szó nélkül szaladtam Erick szobájához. Nem is kopogtam, csak berontottam. Erick a számítógépe elõtt ült. "Érkezésemre" azonban felkapta a fejét.
-Te meg?-kérdezte meglepõdve.-Mi történt? Miért sírsz?
-Erick! Szeretlek, bocsáss meg, én nem akarom, hogy itt hagyj va-vagy valami...-szipogtam és azt sem tudtam mit mondjak. A könnyeim még jobban kezdtek potyogni. Erick odajött hozzám, majd elvonszolt az ágyáig. Mindketten leültünk, majd Erick átölet.
-Semmi baj.-simítottam meg a hátamat.-Ne sírj.-mondta, én meg szorosan magamhoz öleltem. Körülbelül tíz percig ültünk így. Míg megnyugodtam. Ekkor eltoltam magam Ericktõl, majd megcsókolta.
-Soha többé ne csinálj ilyent. Nem akarok veled haragban lenni, nem akarok veled veszekedni, vagy nem akarom azt, hogy külön legyünk.-mondta Erick a 'szabályokat'. Amikkel mellesleg teljesen egyet értettem.
 Erickel beszélgettünk egy keveset. Vagyis szerintem kevés volt, de igazából nem is. Fél tízkor Erick anyukája kopogott be, hogy a szüleim keresnek, és, hogy aggódnak értem. Ekkor gyorsan hazaindúltam.
-Várj elkísérlek.-mondta Erick, majd megfogta a kezem és indultunk is. Hamar hazaértünk, gyorsan elbúcsúztam Ericktõl és már mentem is be. Lehet, hogy jobb lett volna, ha kint maradok. Ugyanis nagyon nagy 'fejmosást' kaptam.
-Hogy képzeled, hogy kérdezés nélkül elmész itthonról.-kérdezte nem túl kedves hangsúlyban anya.
-Nem voltatok itthon.-mondtam lehajtott fejjel.
-Van papír, meg ceruza, lehet üzenetet hagyni, fel is hívhattál volna. Betegre aggódtunk magunkat.-'mondta'-És úgy-e elfáradtál volna, ha a telefonod is viszed magaddal?-kérdezte már-már kiabálva. Nem válaszoltam semmit, csak lehajtott fejjel álltam. Nagyinak köszönhetõen azonban megmentõdtem és gyorsan bementem a szobámba.
 Mikor beléptem ont csörgött a telefonom. Erick volt az. Mosolyogva vettem fel.
-Igen?
-Túlélted?-kérdezte nevetve.
-Nem.-mondtam, majd mindketten kacagni kezdtünk.
 Fél tizenkettõig beszéltem Erickel, akkor muszáj volt leraknunk, mert elnyomott az álom. És boldogan aludtam  el.:)

20.Jól vagyok.

Május 24. Hétfõ.

 /Beszeretném 'mutatni' az új blogomat. Egészen más fajta történet, mint ez. Már fent van a szereplõk listája és egy kis leírás róla. Kukkantsatok be. IDE. 

Remélem lesz majd néhány olvasója.:D Azt hiszem ennyi lenne. Puszii.xxR.

U.i. És ne felejtsetek el KOMMENTELNI.:D

U.u.i. Szerintem észre vettétek, hogy körülbelül egy hete van zene:D Nos mindenkinek más az ízlése. Ezért szeretném, ha ez alá a bejegyzés alá kommentbe linkelnétek vagy írnátok olyan zene címet, amit ti szeretnétek hallgatni  a blogom olvasása közbe. Mindenkiét berakom, aki egyszer kommentel. :) Elõre is köszönöm.:)

 Az a láhúzott rész egy bejegyzés volt:D ami törõlve lett:D de ami bennevan az továbbra is él:D tehét lehet kommentbe 'zenét kérni'. És pls kommenteljetek:D a kommentek alapján jön majd az új rész:) Amúgy ITT!!. a másik blogom:D Röviden ennyi:D Jó olvasást.:)xx.R./



A hétvégét otthon töltöttem. A családommal. A nagyiék még mindig itt vannak. Sokat beszélgettünk és jól éreztük a magunkat. A csajoknak szóltam, hogy nem leszek elérhetõ egész hétvégén. Kikapcsoltam a telefonom és nem léptem be sem Twitterre, sem Facebookra, sem sehová.
 Ma reggel kicsit nyûgösen ébredtem. Nem tudom miért..Amúgy ezt kezdem megszokni, mert tegnap és tegnap elõtt is így ébredtem. Most már igazán nyárias az idõ, így nem öltöztem túlságosan fel. Anya tanácsára egy ruhát vettem fel. Ami szerinte nagyon illik hozzám. Hamar elkészültem és az én drága bátyókámmal együtt elindultam a suli felé. Fél úton eszembe jutott a telefonom, ami már két napja nem volt bekapcsolva. Mikor bekapcsoltam kicsit meglepõdtem. Tizenhét nem fogadott hívás és nyolc üzenet. A hívások mind Ericktõl voltak, ahogy az üzenetek is.
Erick1:Jól vagy?
Erick2:Hívtalak, kivagy kapcsolva.
Erick3:Beszélnünk kell.
Erick4:Chiara, kérlek vedd fel.
Erick5:Szeretlek.
Erick6:Hívj vissza.
Erick7:Ne haragudj, jelntkezz pls.
Erick8:Holnap beszélünk.xx.
 Az utolsót tegnap este küldte. És utoljára ma reggel hívott. Jaj. Nem akarok vele találkozni, sem beszélni, még nehezebb lenne ez az egész. Akaratlanul is elkezdtek potyogni a könnyeim. Szerencsétlenségemre Martin észrevette,
-Mi a baj törpe?-kérdezte miközben mind a ketten megálltunk.
-Erick.-mondtam, még mindig sírva.-De jól vagyok!-jelentettem ki és letöröltem a könnyeim.
-Minden rendben lesz.-mondta, majd megölelt.-Beszélek én a fejével.
-Köszi, de nem kell.-toltam el magamtól.-Megpróbálom egyedül megoldani.-Martin beleegyezett, majd tovább mentünk.
 Az iskolához érve Martin odament a haverjaihoz. Én pedig elindultam befelé. Próbáltam úgy bemenni, hogy a Leoval és Tomival társalgó Erick ne vegyen észre. Pechemre nem sikerült.
-Chiara.-szólt utánam Erick. Meg álltam. Nem tudom miért, de megálltam.-Szia. Csinos vagy.-mondta mosolyogva, mikor utol ért. Még most is olyan aranyos mint volt. Jaj.
-Köszönöm.-mondtam és elindultam befelé. Erick utánam jött.
-Jól vagy?-érdeklõdött.
-Persze, hogy jól vagyok.-erõltettem egy mosolyt az arcomra, majd beléptem az osztályba. 
 Erick szerintem észrevette, hogy még neheztelek rá így hagyta az egészet. Szeretem, de kicsit nehéz ezt mind feldolgozni. Most már beláttam, hogy nem õ volt a hibás. Nem õ kezdeményezte a csókot, de még...idõ kell. Nem tudom miért, vagy minek, de idõ kell.
-Végre itt vagy.-mondta Hope, majd a karomnál fogva a wc-ig rángatott. Elz, Nessa, Viki és Réka is jött velünk.
-Mit akartok? Hope mit csinálsz?-kérdeztem, mivel Hope éppen a wc ajtókat rúgta be.
-Csak meg kell gyõzõdnöm arról, hogy nincs itt bent senki.-mondta. Mostanság nagyon fura.
-De miért?
-Csak mert van egy kikúrt jó ötletem.-mondta mire leesett az állam. Ezzel meg mi történt?
-Hogy milyen?-kérdeztem döbbenten.
-Na, egy nagyon jó ötletem.-mondta.-Szóval Nicolenak szenvednie kell.-mosolygott.
-Jól vagy?-kérdezte Elz, majd megnézte nincs-e lázza.
-Igen, csak nem fer mit Chiarával tett. Bünhõdnie kell.-mondta, mire mind felnevettünk.-Elõször is.-kutatott a táskájában.-Van egy kis kechupom. A piros kis szék párnáján aligha fog látszani, de a hófehér nadrágján inkább.-kuncogott. Ennek elment az esze, de igazából tetszett az ötlet.
-Jó ötlet.-kezdte Viki.-De mégis mikor akarod rárakni, már bent van az osztályban.
-Majd elsõ szüneten.-és ekkor csengettek.
 Bementünk. Az óra hamar eltelt. Egyetlen gondom az volt, hogy Erick tekintet szinte lyukat fúrt a hátamba. Kissé kellemetlen volt. Kicsengettek. Mindenki kivonult, hisz kint nagyon szép napsütéses idõ volt. Réka az ajtóhoz állt, hogy figyelje nem-e jön valaki. Szerencsénk volt. Sikeresen végigfolytattuk Nicole piros szék párnáját kechuppal. Nem is látszott. Gyorsan mi is lementünk. Senkinek sem tûnt fel, hogy kicsit késõbb mentünk ki. Csengetéskor egész vidáman mentünk be a terembe. Biológia óránk jött. Mindenki leült a helyére. Nicole észre sem vette, hogy mibe ült. A tanárnõ mérgesen jött be. Lecsapta a naplót a katedrára, majd végig nézett az osztályon.
-Mindenki idefigyel, Nicole a táblához.-mondta, a csajokkal alig bírtuk ki, hogy ne nevessük el magunkat.-Most szépen írd fel a múlt órai leckét a táblára, ti meg kövessétek, és szóljatok, ha valamit nem jól ír.-mondta, majd valamit írni kezdett a noteszébe. Nicole teljesen egyenes háttal, felemelt fejjel kivonult a táblához. Vékony lábához hozzátapadt hófehér nadrágja, ami a hátsóján kicsit kechupos volt. Ahogy a többiek ezt észrevették hangos nevetés támadt.
-Abbahagyni!-kiáltott a tanárnõ.-Mi ilyen nevetséges?-kérdezte. Ekkor többen is Nicole felé mutattak. Aki csak állt, majd Tomi felvilágosította.
-Piros a segged.-kiáltotta. Ekkor még jobban kezdtünk kacagni. Nicole meg kiszaladt. A tanárnõ vérben forgó szemekkel indult utána. Közben Rita észrevette, hogy a szék párnán kechup van.
-Ez kechup.-mondta. Mi összenéztünk, a többiek, meg felkacagtak. Rezegni kezdett a zsebem. Elõvettem a telefonom, egy üzenetem volt.
 Erick: Ti voltatok?
 Chiara: Felcsaptál nyomozónak?
 Erick: Dehogy is.
 Chiara: Akkor csak Nicole-t akarod védeni?
 Erick: Nem és ezt te is tudod.
Ekkor bejött a tanárnõ, nem írtam vissza.
-Nicole hazament átöltözni.-mondta, mire kicsöngettek. Hamar eltelt az óra, ahogy a nap további rész is. Nicole is vissza jött. Rita kidobta a párnát, és ahogy észrevettem nem is szólt róla Nicolenak. Nem tudom miért, de így jobb. 
 Utolsó óráról kicsengettek. A csajokkal shoppingólni mentünk volna, de egyszer csak elkezdték nyomkodni a telefonjukat, és bejelentették, hogy ugrott a shoppingolás. Aztán le is léptek. Egyedül indultam haza.
-Chiara.-szólt utánam egy hang.
-Erick.-mondtam, miután megfordultam.
-Szia.-mondta miután odaért.-Beszélnünk kel, ezt már tudod, és most kérlek hallgass végig..
-Sajnálom, de a csajokkal megyek shoppingólni, nincs idõm veled beszélni.-mondtam és elindultam. Erick megfogta a kezem és vissza tartott. A hideg kirázott az érintésétõl.
-Hazudsz.-mondta mosolyogva és közelebb húzott magához. Lassan ellõktem magam.
-Honnan veszed?
-Onnan, hogy én kértem meg õket, hogy hagyjanak téged egyedül, hogy beszélni tudjunk.
-Oké, akkor, ha ugrott  a csajos délutánom, mondd, hallgatlak.-mondtam pimaszul. Nagyon nem szerettem volna így viselkedni vele, de úgy éreztem megérdemli.
 Három teljes órán keresztül Erickel voltam, õ csak beszélt, beszélt és beszélt. A végére már úgy éreztem, hogy letámadom és megcsókolom, csak ne beszéljen tovább. Elérte, hogy teljesen megbocsássak neki és, hogy újra bízzak benne. Érzem és tudom, hogy szeret. De nem járok újra vele. Szívem szerint ezt tenném, de még nem. Ezt Erick is megértette, és mondta, hogy õ semmit nem sürget.
 Miután hazaértem megcsináltam a leckéimet és beléptem skype-ra. A csajok már várták, hogy meséljek. El is meséltem nekik mindent. Szerintük nagyon 'ari', hogy Erick annyira 'visszakar' kapni engem. És nem értettek egyet azzal, hogy nem járunk. Igaz, hogy ezzel még én sem értek egyet, de ez van. És azt sem tudom, hogy mire várok...de várok.

19.Miért?

Május 18-21 (kedd-péntek)

/Sziasztok :) itt a 19. rész.:D Tudom, hogy kicsit rövidre sikeredett, de lesznek majd rövidebb részek is:D, persze hosszabak is:D. Nagyon örülök annak, hogy már 11 rendszeres ólvasóm van. Remélem még gyarapodik néhány fõvel a tagok száma:D Nem tudom, hogy mikor lesz majd következõ rész :/ hisz nekem is hétfõtõl suli :(...Na de, majd megoldom. Jó olvasást és ne felejtsetek el kommentelni.!!. xx.R./

 Hétfõn este fáradtan és boldogan aludtam el. Ez volt az utolsó pozitív dolog az életemben. Kedd reggel minden elromlott. A csajokkal lefelé indultam. A lépcsõn mentünk, mivel a lift elromlott.
Vidáman lementem, majd olyant láttam, amitõl leültem. Szó szerint összeomlottam, és a lépcsõkön sírva fakadtam. Erick a bejáratnál állt. Egyedül volt. Azt hittem engem vár. Hamar kiderült, hogy nem. 
-Még nincs itt Chiara.-hallottam Lin mogorva hangját. Ekkor Nicole már Erick mellett állt, majd szembefordult vele és megcsókolta(!!!). Én meg összeestem. A könnyeim csak úgy potyogtak. Gyorsan elkezdtem visszafelé szaladni. Nem akartam látni õket. Annyira fájt. Nicolnak már másodikszor sikerül megszerezni Ericket. Ráadásul másodikszor  úgy, hogy Erick az enyém. Vagy mégsem. 
 Felrohantam a szobába és tovább sírtam. A  lányok utánam rohantak.
-Chiara, nyugodj meg biztos csak félreértés az egész.-próbált nyugtatni Hope.
-Nem érdekel.-mondtam és letöröltem a könnyeim.-Legyenek boldogok.-és ahogy ezt kimondtam, újra sírni kezdtem.
-Hahó, lányok lemaradtok a reggelirõl.-kukucskált be az ofõ a nyitott ajtón keresztül.-Te jó ég. Chiara minden rendben?-kérdezte az ofõ rémülten, mikor észrevette, hogy sírok.
-Persze, csak...izé, fáj neki a...a hasa és a feje is.-lódított Elz.
-Nem tudom ilyenkor mit kell tenni, de keresek valami pirulát.-mondta az ofõ.
-Ne-he-em kell, csa-ak pi-ihhenni sze-heretnék.-mondtam, vagyis inkább dadogtam.
-Én itt maradhatok vele.-ajánlotta fel Hope.
-Nem kell.-mondtam miközben letöröltem a könnyeim.-Menj nyugodtan. 
 Hope nem akart elmenni, ahogy Elz, Nessa, Réka és Viki se. Annyira aranyosak voltak, de amiért az én kirándulásom elromlott, azért az övék is nem kell elromoljon.
 Nehezen, de rávettem õket, hogy menjenek csak. 
-Akkor indulás, még meg kell reggeliznetek.-mondta az ofõ a csajoknak, és õk le is mentek.-Neked meg gyógyulást, hívj nyugodtan, ha valami baj van.-mondta majd kiment.
Tovább sírtam. Majd néhány perc múlva jött egy üzenetem Nessától.
  Az ofõ mondta idelent a többieknek, hogy beteg vagy és itt maradsz. Erick elrohant szerintem hozzád ment. xx.Ness.
 Mire elolvastam az üzenetet kopogtak is. Mivel nem feleltem, csak sírtam Erick bejött.
-Atyaég!-mondta.-Chiara mi a baj? Jól vagy?-érdeklõdött, majd odajött és megakart ölelni, de eltoltam magamtól.
-Miért?-nyögtem ki végül.
-Mit miért?-értetlenkedett.-Mi a baj?-kérdezte. Közben a szemében rémültséget, szomorúságot és aggódást láttam. Hát értem aztán ne aggódjon!
-Tűnj el.-mondtam mérgesen. Már nem sírtam. Elkezdtem kilökni Ericket a szobából, de õ gyorsabb volt, megfogta a kezem és magához ölelt. Annyira rossz érzés volt. Legszívesebben megöleltem volna, magamhoz szorítottam volna, de le kellett küzdenem ezt az érzést. Lassan, de ellöktem magamtól.
-Kérlek menj el.-mondtam alig hallhatóan.
-De miért? Mi történt?-kérdezte.
-Menj el.-ordítottam (!!) dühösen.
-Szeretlek.-mondta Erick majd kiment. Becsaptam utána az ajtót, majd a földre roskadva sírtam tovább. Még, hogy szeret. Én is szeretem...de közbe nem csókolgatok mást!!!
   Szerdát és csütörtököt is bent töltöttem. Erick többször bejött hozzám, de mindig elküldtem. Megtudta, hogy miért vagyok ennyire összeesve és kiborulva. Sokat mondogatta, hogy nem tudta, hogy látom és, hogy õ nem akarta azt a csókot és hasonlók, de nem hittem neki. Szeretem, de ez túl sok volt nekem.
 Ma reggel, miután felkeltem lementem a csajokkal reggelizni. Az elmúlt három napban ki sem jöttem a szobából, de ma a lányok rávettek, hogy kijõjjek.
Mikor leértünk láttam, hogy Erick egyedül áll, és a telefonját nyomkodja. Egyszer csak a trió állt meg elõttem.
-Nocsak, a beteg Kíra.-kezdte gúnyos mosollyal Nicole.-Remélem már jobban vagy. Tudod nagyon sajnáltalak, hiányoztál is.-mondta miközben felnevetett Ritával és Linnel egyszerre.-Ja, nem és másnak sem hiányoztál.-biccentett Erick felé. Nem tudom miért, lehet, hogy csak hirtelen felindulásból, de felemeltem a kezem és egy jó nagyot lekevertem Nicolnak. Nem számított rá, mert egybõl lefagyott. Én csak félre löktem és mentem reggelizni.
 Reggeli után a csajok lemaradtak, én meg egyedül indultam vissza a szobába csomagolni. Indultam fel a lépcsõn, mikor valaki megfogta a kezem. Kirántottam a kezem, majd megfordultam. Erick volt az. Szomorúnak tűnt, mégis annyira helyes volt. 
-Beszélhetnénk?-kérdezte halkan.
-Nincs mirõl beszélnünk.-jelentettem ki, majd elindultam. Nem jött utánam. Nem is bántam. Az elmúlt napokba eljátszottuk ezt párszor.
 Most már nem fáj annyira. Fáj, de lassan kezdek vissza térni a régi énemhez, mikor csendben szeretem és kész. Ezt sikerült neki elérnie.
 Az ofõ megkért, hogy háromig menjünk le a csomagjainkkal együtt. Le is mentünk. Én voltam lent elsõnek, talán azért is mert már nagyon otthon akartam lenni. Imádom Londont, nagyon szép hely, de most egy ideig elegem van ebbõl a légkörbõl. 
A repülõn azzal kellett üljünk, kivel jövet ültünk. Beültem az ablak mellé és bámultam kifelé. Már semmi nem érdekelt. A repülõ felszállt. A kezem felraktam a kéz tartóra. Erick megfogta a kezem. Nem akartam ránézni, de ekkor muszáj volt.
-Kérlek engedd el a kezem.-mondtam
-Rendben, csak kérlek beszéljük meg.-mondta fáradtan.
-Mit beszéljünk meg? Nem kell vége, és nem miattam.-mondtam, majd sírni kezdtem. Elfordítottam a fejem,, hogy Erick ne lássa, hogy sírok, de õ gyengéden visszafordította. Az õ szemei is megtelte könnyel.
-Szeretlek.-mondta könnyezve. Ne. Nem akartam õt sírva látni, sem könnyezve. Soha. Most miattam sír. Még mindig szeretem...
 Az ablak feléfordúltam és miközben gondolkoztam a  könnyeim patakokban folytak. Kb. egy órával késõbb a gép leszállott. Gyorsan átvettem a csomagjaimat. Mivel az ofõ közölte, hogy van iskola busz, ami elvisz az iskoláig mindenki odament. Én nem. Tudtam , hogy Martin értem jön, így elköszöntem a csajoktól, és megkerestem Martint.
-Törpe.-mondta boldogan, mihelyt meglátott. Mikor odaértem hozzá szorosan átöleltem. Bepakoltuk a csomagokat és elindultunk. Martin hamar észrevette, hogy valami nincs rendben. Mindent elmeséltem neki, hisz tudom, hogy benne megbízhatok. Meg is értett. Mondta, hogy fog beszélni Erickel, mert nem szeretné, hogy szomorú legyek. Mivel én ezt nem akartam nehezen, de meggyõztem, hogy inkább hagyja az egészet. Én is ezt csinálom. Miután hazaértünk felvonultam a szobámba. Senki sem faggatott, hogy  milyen volt, vagy, hogy mi a baj. (Martin lerendezte). Ez volt a szerencsém. Még vacsorázni sem mentem le. Jobb volt a szobámban ülni.
 De eldöntöttem, nem fogom sajnáltatni magam, mert ha nem is Erickel, akkor majd mással, de boldog leszek. Nem lettem erõs, sem bátrabb, csak rájöttem, hogy nekem is jár a boldogság...

18.Együtt.

Május 16-17. (vasárnap-hétfõ).

/Sziasztok.:) itt a 18. rész is.:D Igazából elégedett vagyok.:D 8 rendszeres ólvasó, és az elõzõ résznél 9 komment.:) Köszönöm. Mert igazából (mint általában a blogolók) nem magamnak írok, hanem annak aki olvassa, és ezek azt mutatják, hogy olvassák egy páran a történetet. És ennek nagyon örülök. A következõ részt pénteken hozom, (ha minden jól megy) és most a kommentek nem 'rövídítík az idõt'.:D De azért remélem lesz egy pár.:D Jó olvasást.:) xx.R./

*Vasárnap*

Reggel, még fél kilenc elõtt felébredtem. Mosollyal az arcomon!! Egészen fél tízig az ágyamon ülve gondolkoztam. Ericken és rajtam. Hogy végre együtt vagyunk és úgy érzem, most még jobban szeretem. Fél tízkor kopogtak az ajtón. Felkeltem és odamentem kinyitni. Az ofõ volt az.

-De mosolygós vagy ma Chiara.-jegyezte meg.-Készüljetek el tízre.-mondta, majd el is ment.

 Felkeltettem a csajokat, majd tíz elõtt öt perccel elindultunk.

-Várjatok, vegyem el a telefonom.-mondtam, miközben a telefonom kutattam.

-Lent megvárunk.-mondták, majd elmentek, de rendesek. Kis keresés után elõkerült a telefonom is. Kimentem a szobából, és elakartam indulni. Ekkor valaki megfogta a kezem, mire megfordultam. Erick mosolygós fejjel állt elõttem.

-Szia.-mondta, majd hosszasan megcsókolt.

-Szia.-mondtam, mikor ajkaink elváltak egymástól. Az ujjait rákulcsolta az enyémekre majd lementünk.

Már mindenki lent volt. Mikor megláttak elkezdtek 'húúú'-zni. Ez várható volt.
-Gyerekek, reggeli, majd tizenegyig pihenõ, és akkor, majd itt találkozunk.-mondta az ofõ. Ezért bírom õt annyira, mert nem fojtogat szabályokkal!
-És nem az óvodában vagyunk. Szerintem mindenki tud menni egyedül.-szólt utánunk Földessy miközben elindultunk reggelizni. Na persze, muszáj engem piszkáljon. 
 Elakartam engedi Erick kezét, de õ nem engedte. Csak felém fordult és rám mosolygott. Ahj, annyira szeretem. Reggeli után felmentem a szobánkba, és elõszedtem a hátitáskám. Mibe az ofõ kérésére beraktam egy pokrócot, hosszú nadrágot, és egyéb 'melegebb' ruhákat. Tizenegyre meg lent is voltam. Mindenki hátitáskával állt, mintha csak túrázni mennénk.
-Most mindenki jön és Földessy tanárúrtól elvesz három szendvicset és két almát.-mondta az ofõ, ezt most miért? Tényleg túrázni megyünk? Londonba?
-Tõlem meg mindenki kap innivalót.-folytatta.
 Mindenki elvette a neki szánt élelmet.
-Most kicsit várunk.-kezdte az ofõ.-Fél tizenkettõre jön a busz.
-Hova' megyünk?-kérdezte Tomi.
-Jó kérdés Tamás. ott alvós buli lesz.-mondta izgatottan az ofõ. És minenkibõl kitört  a nevetés. Dani a földön forgolódva nevetett.
-Dániel! Kelj fel a földrõl.-szólt élesen Földessy.-A többiek is elhallgatnak!-mondta.-Sátorozni fogunk.-jelentette ki.
-A hotel elõtt?-kérdezte még midig nevetve Tomi.
-Nem.-mondta az ofõ.-Egy parkban.
 Közben megérkezett a busz. Beszálltunk. Elfoglaltam a helyemet Erick mellett. Körülbelül egy óra utazás után megérkeztünk a Lee Valley parkhoz. Leszálltunk a buszról, majd az ofõ kért egy kis figyelmet.
-Most 'csoportokra' osztódtok. Négyes csoportokra.-Na ne! Akkor a csajokból valakivel nem leszek együtt. Nem jó így.
-Miért kellenek a csoportok?-kérdeztem az ofõt.-És miért pont négyes csoportok?
-Csak az elalvás miatt. A sátraink négy személyesek.-mondta az ofõ. Ekkor a összenéztünk a csajokkal.
-Mi elférünk öten is.-mondtuk szinte egyszerre. És ismét mindenki nevetésbe tört ki.
-Rendben, felõlem lehettek öten is.-egyezett bele az ofõ.-Akkor Chiara, Réka, Elza, Hope és Viktória egy sátorba. Itt a sátratok, és vegyetek el egy-egy hálózsákot is.-mondta, majd tovább sorolta a 'lakótársakat'.-Erick, Tamás, Dániel, Leo és akkor Chad is. Lina, Nicole és Rita ti hárman lesztek.-mondta és átadta a sátrakat. 

 Bementünk a parkba. Csodaszép volt. Annyira zöld, annyira tiszta. Mindenhol sátrak, lakókocsik és emberek. Fél háromra valahogy (!!) felhúztuk a sátrakat. Mindent beraktunk a sátorba, majd odamentünk az ofõhöz, aki közölte, hogy mondandója van. 
-Nos, most szabad foglalkozás lesz, vagyis lehet sétálni, nézelõdni..-mondta, mire néhányan már ott sem voltak.-Csak annyit kérek, hogy egyedül senki nem menjen! 
-Megyünk sétálni?-kérdezte Erick féloldalas mosollyal. El lehet olvadni tõle..
-Menjünk.-mondtam és összekúlcsóltuk ujjainkat, és elindultunk. Csodaszép volt a táj, annyira gyönyörû, minden csupa zöld volt. Sok fával, és még egy tó is volt ott. Erickel leültünk a tó partjára. Egymás mellett ültünk, és csak bámultunk elõre. A fejemet ráhajtottam a vállára, õ pedig átkarolta a derekamat. Csak ültünk, nem szólaltunk meg sem, de annyira jó érzés volt, hogy ott van, velem.
 Egyszer csak megfogta a kezem, a következõ pillanatban meg Erick ugyanúgy ült, nekem a fejem a lábain voltak, miközben az eget néztem.
-Hé, ezt most miért?-kérdeztem, durcásan, mert nekem jó volt a vállán is.
-Csak..-mondta, majd lehajolt hozzám és megcsókolt. Akaratlanul is elmosolyodtam. Jhaj, annyira szeretem. 
 Nem tudom meddig ültünk ott, de szerintem volt már vagy hat óra. Egyszer csak megcsörrent Erick telefonja, üzenete jött. Elõvette, majd elolvasta és eltette. 
-Dani volt.-mondta.-Csak azért írt, hogy menjünk vissza, már mindenki a sátraknál van.-mondta, mire én felakartam állni, de Erick visszahúzott és nyomott egy puszit a szájamra. 

 Aztán elindultunk vissza. A nap már lemenõben volt. Bevilágította a tájat. Annyira szép volt, ahogy a fák lombjai között átszûrõdik a fénye.
 Visszaértünk a sátrakhoz, ahol már tényleg mindenki ott volt. 
-Gyerekek. Vacsora.-mondta az ofõ.
-Végre.-mondta Tomi lelkesen.-Mi lesz a kaja?
-A szendvicsek amit hoztunk, vagy az alma. De hagyjatok holnapra is.-mondta az ofõ.
-Ne má'. Én azokat megettem.-mondta szomorúan.
-Mind?-kérdezte az ofõ.
-Ja. Éhes voltam.
-Szerencsére hoztam pluszba még szendvicset.-mondta az ofõ. Majd adott Tominak szendvicset. Mire 'megvacsoráztunk' már szinte be volt sötétedve.
-Gyerekek, állítólag ma éjjel tisztán látszanak a csillagok.-kezdte az ofõ.-Kiülhettek csillag nézni, de csak tízig.-mondta. Mondtam a csajoknak, hogy bemegyek pokrócért. Be is mentem és elvettem egy nagy pokrócot. 
-Itt van.-mondtam. Letettem a pokrócokat és hátradõltünk.
-Hé.-ült fel Hope.-Van egy elmebeteg ötletem.-mondta.
-Tessék?-kérdeztem, mert Hope nm az a 'csináljunk valami hülyeséget, kit érdekelnek a következmények' típus.
-Igen. Takarodó után menjünk ki a tóhoz. Láttam csónakokat a partnál. És a víz sem olyan mély. És nem is olyan hideg.-mondta kuncogva.
-Én benne vagyok.-mondta Elz.
-Én is.-egyezett bele Viki is.-De szóljunk a fiúknak is.-tette hozzá.
-Jól van, legyen.-mentem bele.
-Küldtem sms-t Leonak, azt írja, hogy felõle is oké.
-Tuti.-ujjongott Nessa.-És szerencse, hogy az a három mérges pióca nem tud semmirõl.
 Na igen. Még csak az kellene. Nessa lehet még elviselhetõ lenne, mer alapjában olyan csendesebb, de Nicole és Rita. Soha.
-Akkor most.-szólalt meg az ofõ tíz órakor.-Mindenki be a saját sátrába. Jó éjszakát.-mondta. Mi mint a jó, és szófogadó gyerekek bementünk a sátrakba. De a cipzárt nem húztuk be, hogy majd ne hallják, mikor kimegyünk. Fél tizenegyig vártunk, akkor volt megbeszélve az 'indulás'. Csendbe kiosontunk a sátorból. A fiúk már kint voltak. Odamentem Erickhez és szorosan megfogtam a kezét.
-Indulás.-szólt Hope. Szegény. Egyedül volt, mivel Carl nem jött.-Mindent kiterveltem még a délután, megvan az útvonal.-mondta és ment elõl. Ezzel meglepett.
 Nem sokára megérkeztünk a tóhoz. Teljes csend volt. Csak a mi nevetgélésünk hallatszott.
-Arra vannak csónakok.-mutatott jobbra Hope.
-Hah. Szerintem felesleges csónakázni. Olyan kellemes a víz.-mondta Tomi aki félmeztelenül (!!) már a vízben volt.
-Oké.-mondta Erick. Majd elengedte a kezem, és levette a pólóját (!!), és bement a vízbe. 
-Chiara, nem jössz?-kérdezte. Ekkor már csak én nem voltam a vízbe.
-Inkább kihagyom.-mondtam, mivel nem volt kedvem a többiek elõtt levenni a ruháim. (alul fürdõruhában voltam).
-Nem jössz?-kérdezte Erick. Én meg csak a fejemmel jeleztem, hogy nem. Ekkor kijött a vízbõl és megállt elõttem.
-Bocsi.-csak ennyit mondott, és felkapott, majd elindult velem a víz felé.
-Ne, ne, állj.-kérleltem, még mielõtt a vízbe értünk volna.-Bemegyek, csak tegyél le, így mindenem vizes lesz. 
 Erick le is tett, majd levettem a ruháim és megfogtam Erick kezét, így indultunk el a víz felé.
-Tudtad, hogy így sokkal jobban nézel ki?-kérdezte huncutan, majd megcsókolt. 
 Fél háromig (!) 'fürödöztünk'. Csúcs szuper volt. Végig Erickel voltam. Egyszerûen nem lehet betelni vele..

*Hétfõ*

-Hahó, ébresztõ.-hallottam az ofõ hangját.-Tizenegyre mindenki legyen kint.-mondta.-Addig reggelizzetek meg és hasonlók. 
 Alig tudtunk felkelni. Amit nem is csodálok. Tizenegykor valahogy kimásztunk (?) a sátorból. Odamentem Erickhez és egy rövid csókkal köszöntöttem.
-Szia.-mondtam miközben hozzábújtam.
-Szia.-mondta álmos szemekkel miközben átkarolt.
-Hogy aludtál.-érdeklõdtem.
-Sehogy. Ezek a nagyon aktív barmok egész éjjel hülyéskedtek.-mondta.
-Szegénykém.-mondtam együttérzõen.
 Az idilli pillanatot Földessy hangja törte meg.
-A galambok szétrepülnek és mindenki idejön.-mondta mogorván.-Elõször is sátor bontás, mindent kiviszünk a buszra. Utána ott gyülekezõ. Mutatott egy pad irányába.
 A sátor bontással és az egész pakolással kettõre végeztünk, majd a padhoz mentünk. A fiúk már ott voltak. Erick jelzett, hogy menjek oda. Oda is mentem, megálltam elõtte õ meg az ölébe húzott.
-Nem pihenni jöttünk. Chiara állj fel.-szólt rám Földessy. Rám, miközben még mások is le voltak ülve. De nem szeretem õt.
-Itt az idegen vezetõnk. Körbe vezet a parkban, nagyon sok a látnivaló.-mondta az ofõ lelkesen. Így is lett. Egészen hatig mentünk össze-vissza a parkba. Már mindenki megunta. Igaz, hogy a park csodaszép volt, de kicsit sok volt a séta.
   A szállodába hétre értünk vissza.
-Aki szeretne vacsorázni az fél nyolcra legyen lent.-mondta az ofõ. Na az sem én leszek. 
 Felmentem a szobánkba, letusoltam és szó szerint kidõltem. Küldtem egy sms-t Ericknek.
    Fáradt vagyok, reggel találkozunk. xoxo Chiara.   
Vissza is írt.
   Én is. Reggel. xoxo Erick.
Leraktam a telefonom, és mosolyogva a plafont néztem. Imádom Londont. Erickel együtt..♥..

17.Imádom.

Május 15. Szombat.

/Sziasztok :) Először is szeretném megköszönni, az elõzõ részhez összegyűlt 10 (!!) kommentet a 7 rendszeres olvasót és a 2.600+ kattintást a blogomon.:D Nagyon örülök a pozitív visszajelzéseknek. ;) Másodszor, az új rész mindig két héttel az elõzõ rész közzététele után jön, persze, ha nincs komment, mert egy komment minusz egy nap:D Lehet, hogy kicsit bonyolult:D Én értem, és még ha kell kommentbe is megírom, pontosan, hogy mikor jön az új rész:). Nem húzom tovább az időt, jó olvasást. xx.Pusziii.R./



*tegnap este 9 óra körül*

Alig hunytam le a szemem valami csörömpölést hallottam...
-Csajok, ti vagytok?-kérdeztem. Senki nem válaszolt, majd kinyílt az ajtó.
-Ki vagy?-kérdeztem rémülten, majd hozzá vágtam a párnám. Közben azt is észre vettem, hogy Réka és Hope nincs a szobába.
-Nyugi már.-mondta és felkapcsolta a villanyt.-Csak azért jöttem, mert 'gyülekezõ' van a mi szobánkba, és téged nem láttalak ott, gondoltam jövök és áthívlak.-mondta Erick(!!) egy széles mosoly kíséretében.
-Oh, köszönöm, de nincs nagy kedvem átmenni.-mondtam. Igaz is volt, mert nagyon fáradt voltam.
-Gyere már, mindenki ott van.-vette könyörgősre.
-Nicole is?-kérdeztem.
-Nem, dehogy, még õ kellene.-mondta nevetve.
-Oké, akkor várj felöltözök, és megyek.
-Nem kell, jól vagy így is.-nézett végig rajtam.-Vagyis, a többiek is pizsamában vannak.-mondta elvörösödve. De édes ilyenkor.
-Akkor mehetünk.-mondtam, és az ajtó felé vettem az irányt.
-Várj.-fogta meg Erick a kezem és mag afelé fordított. Nagyon közel volt az arcunk. Nem tudtam, mi fog történni.
-Csendben.-mondta Erick, majd engem kikerülve kinyitotta az ajtót. Na jó, bevallom, nem erre gondoltam.
 Ki léptünk a folyosóra, majd be a fiúkhoz. Éppen valami horror filmet néztek. Mindenki jól el volt. A csajok sem féltek, mivel 'biztonságba' voltak.

Nessa Danival, Viki Leoval, Réka Chaddel és Elz Tomival, a megszokottak. Egyedül Hope volt egyedül. Odamentem hozzá, majd leültem mellé.
-Mióta nézitek?-kérdeztem, miközben láttam, hogy valakit ép lefejeznek. Aaaa... a hideg kirázott.
-Kb. fél órája.-mondta becsukott szemmel. Erick leült mellém, így már én sem féltem.
-Nocsak, egyseknek két csaj is jut.-mondta Tomi vigyorogva és megdobta Ericket egy párnával.
-Hagyjál már.-mondta Erick.
-Két csaj? Talán neked egy nem elég?-kérdezte Elz felháborodva, majd elkezdte ütni egy párnával. Na és ebből párna csata lett. Amit fél három felé fejeztünk be.

*ma reggel, 9:20-körül*

 Kopognak az ajtòn, gondoltam az ofõ az. Nem keltem fel, még a szemem sem nyitottam ki addig, míg meg nem hallottam Dani hangját.
-Megyek már, nem kell betörni az ajtót.-mondta mérgesen. Mi van? Mit keresnek a mi szobánkban? Várjunk. Ez nem a mi szobánk. Ez Daniéké. Akkor én, mit keresek itt? Mivel a nap a szemembe sütött, megfordultam.
-Jó reggelt Chiara.-mondta Erick mosolyogva. Ekkor annyira megijedtem, hogy felsikítottam.
-Lány van a szobátokban?-hallottam az ofõ hangját.
-Jaj, nem dehogy, csak biztos Tomi ijedt meg valamitől.-füllentett Dani.
-Na ne viccelj már.-mondta az ofõ.-Tamásnak nincs ilyen vékony hangja.-mondta és azt hiszem be akart jönni.-Engedj be.-hallottam.
-Menj arrébb.-mondta Erick, majd befeküdt (!!!!!) mellém az ágyba. Szorosan átölelt és betakart mindkettőnket.
-Nocsak, itt tényleg nincs lány.-mondta az ofõ.-Jól van, keltsed Ericket is és tízre lent legyetek.-mondta, majd kiment.
-Hú, ez kemény volt.-mondta Dani.-De hol van Chiara?-kérdezte.-Az előbb még itt volt.
-Itt vagyok.-bújtam elő a takaró elől, közben Erick is kiszállt az ágyból.-De nem értem, mit keresek én itt?-kérdeztem, mert őszintén fogalmam sem volt.
-Itt aludtál.-mondta Dani.
-De miért?
-Filmet néztünk, elaludtál, és nem volt szívünk fel kelteni.-mondta Ercik. Annyira helyes volt.
-Jobban mondva neked nem volt szíved felkelteni.-bökte oldalba Dani Erciket.-Inkább aludtál a földön.-mondta , majd nevetve elment.
-Tessék? Miattam a földön aludtál?-kérdeztem teljesen ledöbbenve. Ez azt jelenti, hogy én Erick ágyában aludtam(!!!). Te jó ég...
-Nem lényeg.-mondta lazán.-És tőlem még maradhatnál is, de szerintem tízre neked is kész kell lenned.
-Jaj, persze, mentem is.-dadogtam, majd elindultam kifelé. Kiléptem a szobából és nekimentem valakinek. Nicole. Na ne csak õ hiányzott.
-Nocsak, nocsak.-kezdett méregetni.-Mit csináltál te Erick szobájában?-kérdezte dühösen.
-Nem csak Ercik szobája, itt van Dani és Tomi is.-mondtam.
-Aha, persze. És mit csináltál ott?-kérdezte még dühösebben. Nem tudtam mit reagálni. Két hang motoszkált a fejemben. Egy bátor és egy gyenge. Nem tudom mi történt, de  a bátrabb győzött. Nicole szemébe néztem.
-Képzeld, itt aludtam.-mondtam, majd őt kikerülve tovább mentem.
-Ezt még megbánod.-hallottam, de nem igazán érdekelt. 
-Miért hagytatok ott?-kérdeztem a csajokat, mikor elkészültünk.
-Ercik kérte, nem szerette volna ha felébresztünk.-mondta Hope, és elindultunk lefelé. Nem tudom miért, de inkább nem gondolkoztam tovább a témán.
 Reggeli után volt pár óra pihenőnk, majd buszra szálltunk és csak mentünk össze-vissza Londonba. Hat óra felé értünk vissza a Hotelbe.
-Most mindenki jön és megvacsorázik.-mondta az ofõ, nem tudtuk, miért kell azt ilyen korán.-Vacsora után még program van.-mondta. 
 Vacsora után felmentünk és kicsit melegebb ruhákba öltöztünk. 
-Sétálni megyünk.-jelentette ki az ofõ. Ennek egyébként örültem is meg nem is. London gyönyörű ilyenkor, de sötét is. Elindultunk. Tényleg szép volt London. A csajok mellett sétáltam, majd jelzett a telefonom, hogy üzenetem jött. Anya írt, csak tudni akarta milyen itt, meg hogy hogy vagyok. Elkezdtem írni a választ. Közben lemaradtam a csajoktól.
-Ne maradj le, így el fogsz veszni.-mondta egy hang mire megijedtem, majd a telefonomat felé fordítottam és láttam, hogy Erick az.
-Ne ijesztgess.-szóltam rá.-Mondtam, hogy ilyenkor félek.
-Akkor jobb lesz, ha megfogom a kezed.-mondta és így is tett. Kézen fogva (!!) sétáltunk a sötét utcán.
Sokáig így sétáltunk. Egyszer csak Erick megállt.
-Gyere már, lefogunk maradni.-mondtam, miközben ráncigáltam, hogy jöjjön. De õ egy erősebb mozdulattal visszahúzott.
-Chiara, én...-nem fejezte be a mondatot. Még közelebb húzott magához, majd megcsókolt (!!!!!!!!), a föld forgott velem, hirtelen meleg érzés fogott el. Nem tiltakoztam, visszacsókoltam. Nem tudom, hogy meddig tartott,  nem is érdekelt. De el sem hittem Erick megcsókolt!!! Tovább mentünk. Nem szólalt meg egyikünk sem. Csak sétáltunk. Kézen fogva.
 Fél tizenegyre értünk vissza a szállodához. Erickel hátra maradtunk. Mindenki bement a saját szobájába, mikor a szobánkhoz értünk Erick magával szembe fordított, majd ismét megcsókolt.
-Szeretlek.-csak ennyit mondott. Atyaég. Nem hittem a fülemnek.
-Én is.-mondtam és csak álltam vele szembe, mint valami zakkant.
-Holnap találkozunk, aludj jól.-mondta mosolyogva, majd ismét megcsókolt. Miután elváltak ajkaink Erick megfordult és elindult a szobájuk felé.
-Szia.-mondtam halkan, majd bementem.
 Még mindig az események hatása alatt voltam, és ez látszott is rajtam.
-Chiara, mi történt?-kérdezték ijedten a csajok.
-Erick.-mondtam halkan, és elmosolyodtam. A lányok nagyon meglepődtem, mert régebben, mikor Erick nevét említettem, azután sírni kezdtem, vagy hasonló. Most nem. Ez egészen más. Nem mondtam egyebet, csak bementem a fürdőszobába és megfürödtem. Közben, meg azon gondolkodtam, hogy akkor most én Ercikkel járok(!!). 
 Mikor kimentem a fürdőszobából öt kíváncsi szem pár nézett rám. Igen öt, mert már Nessa Elz és Viki is ott volt.
-Mi van Ercikkel?-kérdezte Hope türelmetlenül. Széles mosollyal az arcomon mindent elmeséltem. A csajok nagyon örültek, és én is. Ercikkel együtt vagyunk, alig hiszem el. Akkora mosoly volt a fejemen, mintha a világ egyetem legnagyobb díját kaptam volna meg. Mondjuk, ha úgy vesszünk ez igaz is. Nagyon rég óta vártam már erre és most teljesült. Azt hiszem, hogy egy ideig nem lehet majd lemosni ezt a mosolyt az arcomról. ☻